Kedd
A mai nap meglehetősen elütött az általam várttól: Orsi csak fél 8-kor hívott, hogy ma Zolinak fogok segíteni, mert a meggyszedés a sár miatt elmarad így ma reggel jót aludhattam. Reggel a családfő, Laci bácsi tartott kis bemutatót és ismertetőt a mezőgazdasági gépekről, a traktorok működéséről, egyéb fontos kiegészítőkről. A délelőttöt a műhelyben töltöttük, ahol egy traktor javítása zajlott két hozzáértő szervizes vezetésével. Érdemben nem nagyon tudtam belefolyni a javításba, mert műszaki képességek/képesítés hiányában csak segédkezni tudtam. Zolival megjártunk néhány kört Gyöngyösön alkatrészekért, mindezt a gazdaság régi zsigulijában, hasonlóban emlékeim szerint gyerekkoromban ültem utoljára. Egy kis időutazás mindig jó… Traktorszerelés közben jöttem rá, hogy ha gazdálkodás bizony sok gép mozgatásával is jár, amik cserben hagyhatják az embert. Ezért a legbiztosabb, ha te is értesz ezek javításához, de helyes működtetésükhöz valamennyit biztosan.
Ebéd után tovább folyt a szerelés, kimentünk a karácsondi meggyesbe megjavítani a meghibásodott meggyrázó-gépet, amiből az olaj folyt. Miközben szereltük, próbáltam fejben összerakni a hatalmas szerkezet működésének részleteit, a különböző karok funkcióit, de aztán feladtam. Talán holnap elmagyarázza valaki… A napot a nagyrédei gyümölcsösben zártuk, ahol éppen permetezés folyt traktorral, ezt figyelhettem meg közelebbről. Ezután bejártuk Zolival az ottani meggyest, közben ellátott néhány tanáccsal, mesélt a szakmáról, ők hogyan szoktak dolgozni otthon (az ő családja is gazdálkodik). Egészen korán, délután 5-re hazaértünk, ahol egy kis lazítás mellett nekipihenünk a holnapi napnak, mert ha jól érzem, szerdán végre meggyet fogok szedni:)
Szerda
Ez a reggel sem a tervezett szerint alakult: reggel fél 7-kor volt ébresztő, hogy fél 8-ra már indulásra készen álljunk. Zolival egy kényelmes reggeli is belefért, azonban 8-ra se jött értünk senki… érkezett egy telefon, hogy most a másik meggyrázó-gép fulladt le, ezért még várjunk kicsit. Laci bácsi fél 9-re jött értünk a napi instrukciókkal, így hát ha nehezen is, de elindult a nap. Először gázolajért mentünk a benzinkútra, röpke 240 literért, amit a karácsondi ültetvényen a munkához használt gépekbe, traktorokba töltöttünk. A hibás meggyrázót igyekeztek minél hamarabb megjavítani, hogy így kettővel egyszerre folyhasson a munka. Kicsit segédkeztünk a javításban, majd Orsi szólt, hogy akkor indulhat a napi feladatunk, a meggyszedő munkások által megtelített rekeszek összeszedése a traktorokkal. Zoli a traktoron, én egy másik sráccal meg mentünk a gép után, a teli rekeszeket meg pakoltuk egymás után az utánfutón található raklapra.
A délelőtt hamar el is telt, majd a jó hír is megérkezett, miszerint kész a másik meggyrázó-gép is, végre kettős erővel folyhat a munka! Ez 10 percig se tartott… a másik gépet kísérő gyűjtő gépen (egy nagy ponyvával gyűjti a lerázott szemeket) elszakadt egy hajtólánc. Orsi ezek után kénytelen volt a brigád egy részét hazaküldeni, mert mára már nem volt annyi munka mint tervezték. A mezőgazdaságra hatványozottan igaz az a mondás: ember tervez, Isten végez. A gép javítása egy fél napot igénybe fog venni, de reméljük, hogy holnapra már újra hadrendbe állhat. A délutánt úgy folytattuk, ahogy délelőttöt abbahagytuk: újabb rekeszeket szedtünk össze, azokat egy kupacba rendeztük, és a csökkent feladatszám miatt még korábban mint tegnap, már 4-kor befejeztük a munkát. Mára már rendesen felmelegedett az idő, úgyhogy estére megéreztem a nap erejét. Este egy kis meccsnézéssel hangolunk a holnapi napra, amely folytatódik a meggyszedéssel, remélhetőleg kevesebb meghibásodással.
