Második nap

Nyomtatóbarát változat

Reggeli után Ernő jött értem, és indultunk a két dinnyeföldre kitenni az éjszakára elhozott négy szivattyút. Én nem tudom, vagy félnek egyedül a sötétben ezek a szivattyúk, de egy biztos, éjjelre nem maradhatnak kint a földeken... :-)

Kitettük őket, elindítottuk a locsolást. Közben megy a telefonálgatás bőszen, hogy melyik átvevőnek kell a dinnyénk és milyen áron. Végre az egyik átvevő kér egy pótkocsival, 45 forintos bruttó áron. Nem valami magas ár, de legalább veszik. Meg is állapodnak, délután 3 órakor visszük a dinnyét!

9-kor már megint a nagyobbik, az 5 hektáros táblában vagyunk, mellénk vettük Csabit és Ferit, Ernő két kipróbált munkását. Mindketten napbarnított, munkában edzett emberek. Feri az igazi parasztember archetípus külsőre. Hosszú, ősz bajusz, csontos arc, cserzett bőr, szikár alkat. Látszik rajta, hogy az egész életét fizikai munkával tölötte. Csabival jól összeszokott csapatot alkotnak.

Nekiállunk, szedjük, sorokba gyűjtjük a termést. Rengeteg a rágott, selejtes dinnye. Az átvevő 4-8 kilósakat vár, ezeket szedjük. Délre végzünk is 3 sorral, az szemre 80 mázsa, vagyis egy pótkocsi - mondják. Közben kezd beborulni. Egyre gyakrabban pillantgatunk az égre - eső lesz, eső!

Elmegyünk ebédelni, utána jön a pótkocsis traktor, és jön a neheze: feldobálni a raktérbe. Igen, 80 mázsát. Igen, 8 tonnát. De ez még nem is sok, mondják Csabiék. Jó napokon 150-160 mázsa sem ritka. S akkor reggel 7-től este 10-ig szedik...

Ebéd után viszont megtapasztaljuk, hogy a gazdálkodó mennyire ki van téve az időjárás változásainak. Figyeljük az előrejelzést, de hiába: a vihar nem kerül el minket, teljes erőből lecsap.

Zuhog, dörög, villámlik. Csabit és Ferit kimentjük a földről, és megy a várakozás. Vizesen fel sem tudjuk szedni, mert kicsúszik az ember keze közül, és nem tudjuk feldobni a pótkocsin álló embernek. Az átvevő sem veszi meg  vizesen, mert fél, hogy megrohad. Ha mégis fel tudjuk szedni, jó esélyünk van rá, hogy az átvevőnél mindegyiket szárazra kell töröljük...

A nap itt le is zárult, ugyanis a rossz idő nem fordult jóra. A leszedett dinnyék kint a földön várják a holnapot, s a napsütést.