Mondhatnám, hogy az ébredés nehéz volt, a munka hosszú és unalmas és kemény és jaj de elfáradtam és inkább maradnék itthon. Én ezt a munkát biztos nem bírnám és mennyire nem hozzám való ez az élet.
Hát nagyon nem! Reggel 5-kor úgy pattantam ki az ágyból, mint a kismalacok pattognak mikor bolondoznak. Úgy készültem, mint akit kergetnek, mert alig vártam, hogy lássan végre a furcsa ismeretlent. Egy gyors reggeli és már mentünk is autóval a szomszédos faluba Barbacsra a telepre. A csípős hideg úgy felvidított, és felpezsdített, hogy hatalmas jókedvvel csaptam a malacok közé, bár az első pár órát heves bólogatással és éles figyelemmel próbáltam követni, mert olyan információáradatot halmoztak rám, hogy csak a fejemet kapkodtam. Aztán jött a "kemény" fizikai munka része amely első emléke egy kismalac meglepetése a világos, illatosan tiszta pulcsimon. Meg volt az első lecke a kismalacokkal, a második a gyönyörű dallamosan csengő alig hallható hangjuk, ami egy két perc után fülcsengést okozott. De nem rettentem el ettől sem lestipi-stopiztam képzeletben azokat a malacokat, aki barna foltosak voltak fekete pöttyel, azokat akik simán fekete foltosak, na meg azokat is amelyek sima barnák, ja és akkor már a rózsaszíneket is. Hát igen, lehet, hogy nem maradt volna egy kismalac sem, de ígérem visszaadtam volna őket amint elkezdtek volna nagyon nőni.
Első nap megismerkedtem a nap menetével, ami szintén nagyon tetszett. Egy kis malackodás után ugyanis 8-9 fele (kicsit elhagyott az időérzékem) visszamentünk reggelizni egy gyorsat és újra műszakba vissza. Innen már fél 3ig nem is volt pihenő.
Tudni kell rólam, hogy imádom a napsütést a meleget, szóval a nyarat, és ennyire még sosem áldottam, hogy a nap egy kicsit elbújt a felhők mögé, hogy hűvöst varázsoljon a Horváth és fiai sertéstelep levegőjében. A batériákban és elletőkben, olyan hőmérséklet volt, hogy ha szeretett időjárásom beköszönt biztos beájulok egy kedves kis koca mellé.
Csodáltam is, hogy segítőkész idegenvezetőmnek, hogy fog így is az agya a sok teendő között, de úgy tűnt mintha már hozzá lenne szokva. Lehet már csinálja egy ideje.:)
Édes munka után, még egy kis agymunka következett, mert annyi embert, többek között unokatestvért ismertem meg, hogy talán soha nem fogtam életemben ennyit kezet. Itthon aztán, követett az ismerős áradat, mert csatlakozott hozzánk a munkában egy szimpatikus, jókedvű médiát kedvelő unokatestvér a sok közül, akinek külön kérésére említem meg nevét a frappáns címben.
A második sokk, délután érkezett a második Horváth fiú személyében aki több napos fesztiválozás után, átöltözve rögtön aratni indult. Kíváncsi lennék, hány fiatal van aki hasonlóképpen cselekedett miután hazaért a fesztiváról. A zab aratás után nem sokáig kellett könyörögni, hogy dőljek ágyba. Kíváncsian vártam a következő napomat, és mint említettem rögtön beleszerettem az életvitelbe.
