július 2012

Bikram-jóga a sátorban, HAKI, szarvasi rízsföldek

Kedd! Ma is a Nap előtt kicsivel kelünk és a fóliáknál várjuk be. Mivel a paprika-szedési időszakba csöppentem- a feladat ugyanaz lesz: gurulnak az üres rekeszek a kocsikkal együtt és mindet teli kell szedni... kezdek ráérezni a technikájára, hogyan, milyen mozdulattal válik meg a szárától könnyebben. Mintha gyorsulna a tempóm kicsit. Az idő már kora reggel is kellemes, a reggeli után már a sátorban 30 fok fölött van, kicsivel később már 40-45 fok és borzasztó nagy páratartalom. Mindenkiről csöpög a víz... eszembe jut a Bikram-jóga, ahová itthon szoktam járni (és még fizetni is) hasonló élményért :) Elmesélem a lányoknak is, de nem nagyon értik a dolgot...

Fajtabemutató, paradicsomválogatás a dédinél, termálvíz gyorstalpaló...

Hétfő! Ébredés: 4:15, sötét, fél 5, még mindig sötét, jön értem Dani, irány a pár km-re lévő Árpád- Agrár Zrt telephelye, ahol a Bakó család fóliái várnak... Útközben villámmegálló: kávé nélkül nincsen reggel! Párat kanyarog velünk az út, és míg közeledünk a fóliasátrak felé, szép lassan hasad a hajnal... 5-kor már érkeznek a többiek is (az odaút megszervezve, általában másik két kocsival a közeli településekről)... Nézek, nagyokat szippantok és gyönyörködöm a hajnali fényekben... nagyon új nekem minden, álmosságnak nyoma nincs. Elhangzik az aznapi terv- melyik fóliából, melyik sorokat kell szedni. Én csatlakozom Timihez, aki már több, mint 25 éve paprikát palántáz, kötöz, kacsoz, szed, válogat- éppen aminek itt az ideje. Most a kísérleti sorokról válogatunk az aznapi fajtabemutatóra a szebbnél szebb, különböző színű Blockykból, Kápiából, Zalkodból és ki tudja még hány egyéb fajtából. Tudva, hogy nemsokára ezeket a gyönyörűségeket megyünk (Danival és az édesapjával, Lászlóval) bemutatni, helyettük is elönt a büszkeség és az öröm :). De addig még egy kis fehér paprika szedés hátra van... nem értem, hogy hogyan lehet, mikor én szedem rendesen, hogy az előttem haladó Timi (de bárki más is az állandó csapatból) ugyanannyi idő alatt a háromszorosát szedi :) Idővel ezt is megértem, de nem az első napon... Az első pihenő 7-kor van- reggeli idő, addigra már a nap is rendesen feljön, kezd melegedni... 
A délelőtti fajtabemutató Nagyhegyen volt a Bakó család télifóliás másik telephelyén, ahol,- mint kiderült- a Duna-R Kft által nemesített két új erős- hegyes paprikafajtával kísérleteztek idén, amik minden várakozáson felül, gyönyörű és hatalmas (25-27 cm hosszú paprikák), egészséges és bő termést hoztak...

Vizek: Kurca folyó, termálvíz, "mélyvíz"...

Vasárnap a Balaton felől vezetett az utam Vidék-kalandom helyszínére, Szentesre. Az úton sokfelé egészen sokkoló volt a látvány- az út mellett az árusok bódéiban vigyorgó cecei és környékbeli görög-, és sárgadinnyék mellett, a földeken kókadozó napraforgók, elsárgult, zörgő kukorica, fonnyadozó levelek, por... hihetetlen, hogy amíg a (fő)városban "csak" a több hetes kánikulától szenvedünk (bár én személy szerint 30 fok felett kezdem jól érezni magam :) ), és csak a hírekből halljuk, hogy a nagy aszály miatt veszélyben a mezőgazdaság, addig vidéken, a mezőgazdaságból élők számára élet-halál kérdése az időjárás..

Gumicsizma és szalmakalap

Borjúcipelés, kolbásztöltés, rengeteg trágyalapátolás az év legforróbb hetében: öt felejthetetlen és pompás nap krónikája Gazdóf Kati tiszalúci tanyájáról.

Elöljáróban csak annyit: a több száz állat és legyek milliói társaságában eltöltött, egyébként ragyogó hét során az íróasztalhoz szokott médiamunkás tisztességesen elfáradt a gazdálkodásban. Gyakorlatilag mindenbe belekóstolt: dolgozott vágóhídon, őrzött marhákat, kolbászt készített,
és istálló takarítás után még egy bocit is cipelt ölben. Bár legkeményebben az utolsó két nap viselte meg, amikor is már gyakorlatilag minden munkát kipróbált már egyszer. Munkáinak gyümölcsét egyrészt a gazdaság kamatoztatja – leszámítva az istállósöprés közben eltört seprűnyelet, amiért és még egyszer bocsánat - másrészt pedig az alábbi linkeken olvashatók.
A szívélyes és kedves vendéglátásért, a kellemes társaságér pedig még egyszer hálás köszönet a házigazdáknak.

Az utolsó nap

Sajnos eljött az utolsó nap folytattuk a hordómosást, majd sor került egy műanyag tartályra is, aminek kb. 1500 liter az űrtartalma. A borok a préselés útán általában ilyen műanyag tartályokba kerülnek majd egyeseket bizonyos idő eltelte után tölgyfa hordókban érlelnek tovább. Most is esedékes volt az egyik tétel átfejtése a tartályból hordókba, amiben mi is segédkeztünk. Tavalyi szüretelésű cabernet sauvignon került a hordókba. Egy korábbi évjáratot már volt szerencsénk megkóstolni ebből a borból, ami már túl volt a tölgyfa hordós érlelésen és mondhatom, megéri a munkát. A fejtés végeztével nem maradhatott el a mosogatás sem, amit Laci félig viccesen a borász munka lényegeként emlegetett.

Borászkodtunk Lacival

Az elmúlt szűk egy hét alatt a Sebők család látott minket vendégül. Minket, ugyanis Karcsival egy párként kerültünk Egerbe, hogy megismerjük az itt működő szőlészet-borászatot. Ezekben a napokban nemcsak fogadó gazdánkat, Lacit ismerhettük meg, hanem egész családjával barátságot kötöttünk. Fő hadiszállásunk Laci szüleinél volt, Eger talán legszebb részén laktunk, a szobánkból az egész városra ráláttunk. Laci szülei, Laci bácsi és Joli néni mint rég nem látott rokonokat fogadtak minket és egyáltalán,  az egész hét alatt, úgy éreztük, mintha mi is családtagok lennénk.


Megérkezésünk után mindenki kicsit részletesebben mesélt magáról, majd Laci bácsi körbe vitt minket a házban. Mint kiderült ugyanis, ez nem csak egy szokásos családi ház szép kerttel és kilátással. A legalsó szinten az egyik helyiségben palackozó lett kialakítva. Itt részletesen megismertük és ki is próbáltuk a palackozás egyes lépéseit, az üvegmosástól kezdve a dugózáson át a védő fólia ráragasztásáig. Igaz, sajnos csak üres palackokon gyakorolhattunk a bor ugyanis még a pince mélyén a hordóban volt. A palackozás után lesétáltunk a ház kertje alatt található tároló pincébe, ami a nagy hőségben már önmagában jól esett, és kiválasztottuk, hogy aznap este melyik borokat fogjuk megkóstolni. Az első napnak hamar véget vettetünk, tudtuk, hogy másnap már nem lesz ilyen könnyű napunk.

Pincemunkák

A negyedik napot a család pincéjében töltöttük, ahol jó hűvös volt a klíma. A pince két ágból áll, amit jó családi szokáshoz híven a korábbi generációk csákánnyal, majd később légkalapáccsal vájtak a domb oldalába. A pince bejárata elé a Sebők család az elmúlt években kemény és állhatatos munkával, Laci bácsi irányításával egy három szintes borházat épített. A falak állnak, de a teljes befejezés még várat magára. Kevés az idő és a dolgos kéz, hogy a gazdaság működtetése mellett az építkezés is gyorsan haladjon, de derűsen és bizakodva mutatták meg nekünk, hogy melyik helyiségnek milyen funkciót álmodtak. A borház legalsó szintje a feldolgozó helyiség benne egy hatalmas préssel és erjesztő kádakkal. A pince falait természetesen ‘nemes penész’ borítja, ami a pince egészséges mikroklímájának megbízható jele. Az egyik ágban korszerű műanyag tartályokban áll a nedű, a másik ágban a családi örökség újabb értékes darabjai, a szépen karbantartott tölgy- és akácfa hordók sorakoznak. A mai feladatunk a fahordók kimosása volt a lerakódott borkő eltávolítása céljából, illetve a megtisztított hordók kénezése, ami főleg a hordókban lakó káros mikroorganizmusok kipusztítását szolgálja.

Kapára fel!

Másnap egy új területre vittek minket házigazdáink, amit a család az enyészet állapotában vásárolt meg és igyekszik feltámasztani. A tőkék jórésze elpusztult, mivel nem foglalkozott a területtel a korábbi gazdája. Új tőkék telepítésébe fogtak Laciék, ami költséges és lassan megtérülő befektetés, 3-4 évig is eltarthat, amíg termőre fordulnak, addig viszont sok kézimunkát és növényvédő szert kell rájuk fordítani. A feladatunk ezen a napon frissen telepített tőkék kapálása volt, ami az előző napi melegből kiindulva nem ígérkezett könnyű munkának. A kis 30-40 cm magas tőkék környezetét meg kellett tisztítani a gyomnövényektől, amik elhasználják a rendelkezésre álló tápanyagokat. Ezt a munkát a délelőtt folyamán befejeztük, majd az öregebb tőkék kifejlett lombozatát igazítottuk be a tőkék között húzódó dróthuzalok közé. Elégedetten szemléltük munkánk eredményét, a tőkék szép rendben álltak.

Első napok a Sebők családnál Egerben

Kedvesemmel, Rózsával indultunk el Sebők Lászlóhoz Egerbe, hogy megismerkedjünk egy szőlészet-borászat mindennapjaival. Az első nap főleg ismerkedéssel telt, megérkezésünket követően Laci szülei, Laci bácsi és Joli néni fogadtak minket és meséltek nekünk arról, hogy mindkettejük családja több generációra visszamenőleg foglalkozott szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, ahogy a környéken sokan. A történelem viszontagságait követően sikerült a család földterületeinek egy részét visszaszerezni, illetve a területeket bővíteni. Jelenleg kb. 15 hektárt művel meg a család. Közben megérkezett Laci is, aki elmondta, hogy főállásban más tevékenységet folytat és feleségével három gyermeket nevelnek. A gazdaság egyik központja Laci bácsiék háza, ahol a hét további részében mi is laktunk. Itt került kialakításra egy palackozó helyiség és egy tároló pince.

Kalandom lezárása a Benedek farmon

Csütörtök. Ahogyan még előző este megbeszéltük, reggel fél 6-tól már úton voltunk a karácsondi meggyes felé, hogy végre sikerüljön megpakolni egy teljes kamiont meggyel teli konténerekkel. Az előző nap leszedett meggyet is beleborogattuk a konténerekbe. Az elromlott gyűjtőgép már tegnap javítás alatt állt, és úgy tűnt, hogy el is fog készülni délutánra. A reggeli szünet után még Orsi elmagyarázta nekem, hogy hogyan történik az idénymunkások napi szintű bejelentése, majd folytattuk a teli konténerek felrakodását a kamionra.