Idén augusztus ötödike és tizedike között volt szerencsém részt venni a Fiatal Gazdák Szövetségének "Vidék Kaland" programjában . Ezen program keretében egy hetet Gilicze Zsolt hódmezővásárhelyi tanyáján tölthettem. Tekintettel arra, hogy a tanyán nem volt internet, ez az utólagosan készült bejegyzés az ott töltött napokat igyekszik felidézni. Rendkívül nehéz feladat ez.
Nagyon-nagyon sok mindenről írhatnék. Feljegyezhetném gondolataimat az utazás, majd a megérkezés izgalmáról. Arról, hogy milyen gondolatok kavarogtak bennem, hogyan is fogadnak majd a tanyán élők - írjuk le bátran - egy politikai szervezettől érkező fiatalt. Vagy írhatnék mondjuk az első és késő estébe nyúló beszélgetésről, majd az ennek következtében történő rendkívül nehéz, hajnal 4:40-kor zajló első ébredésről.
"Papírra vethetném" a tanyasi gazdálkodás minden szépségét és nehézségét is. Írhatnék a rendkívüli szárazságról, ami hatalmas problémákat okoz. Mesélhetnék arról a tiszteletről, amit érzek ideiglenesen befogadó családom minden egyes tagja iránt, hiszen Ők kora reggeltől késő estig minden nap nehéz fizikai munkával töltik életüket.
Készíthetnék bejegyzést a frissen felszedett krumpli válogatása közben zajló beszélgetésekről és az Olimpián szereplő magyar csapat tagjainak való szurkolásról is. A rádiós közvetítés szépségéről, a könnycseppekről egy-egy győzelem, vagy dobogós helyezés alkalmával. Feljegyezhetném az alföldi tanyavilág romantikáját, vagy egy lovaskocsis túrán megismert tragédiáját is. Írhatnék a eltűnőben lévő tanyasi gazdálkodásról, az üresen és elhagyottan álló öreg tanyákról. Elmesélhetném egy lovasszántással zajló délelőttöm történetét, vagy azt, ahogy három kakas és kettő kacsa levágásával, majd ezekből finomabbnál finomabb ételek készítésével vártuk egy nagyon kedves barátom látogatását.
Írhatnék általános beszámoló bejegyzést is, napokra és órákra leosztva az elvégzett feladatokról: a reggeli és napközbeni almolásról, etetésről, itatásról, locsolásról, krumpliválogatásról és a kézi fejésről. Megoszthatnám mindenkivel, hogy Jutka néni milyen finomakat főz, és azt, hogy egy hét alatt megettünk vagy 30 kiló dinnyét. Feljegyezhetném Gémes Pista bácsi tanyájának és az ajándékba kapott szalámi történetét.
Mesélhetnék a nyugalomról és a csendről, vagy arról az igazságtalánságról, ami a termények átvételi árával kapcsolatos. A mezőőri szolgáltatás és tanyagondnoki hálózat leépítéséről, vagy a szomszédok páratlan összefogásáról. Vagy arról, hogy mennyire hihetetlen volt számomra, ahogy sokan hatvanadik életévük felett, fáradtságot és energiát nem kímélve végzik nehéz munkájukat.
Mindezt mégsem teszem meg. Ennek azonban egyszerű oka van: nincs arra megfelelő szó, mennyire hálás vagyok a Gilicze Családnak - Jutka néninek, Melindának, Feri bácsinak és Zsoltinak -, valamint a Fiatal Gazdák Szövetségének eme nagyszerű programjának ezért az egy hétért. Nem tudom elégszer megköszönni azt, amit ettől az egy héttől kaptam. Azt sem, hogy a tanyán élőkben igaz és talán örök barátokra leltem. Igazán köszönöm!
Mindezek alapján nem möglepő, hogy mék én még a Gilicze tanyára, talán akad ott még egy kotli étel, vagy paprikás, s talán egy kis kóty is...
Ui.: Aki pedig a tanyán zajló életre kíváncsi, kattintson ide a képekért ! Néha egy kép többet mond minden szónál.
