Fiataloknak a Közös Agrárpolitikáról

Nyomtatóbarát változatOldal küldése ismerősnek

A tapasztalatok szerint a fiatalok elsősorban olvasmány élményeken és egy-egy, a média által felkapott történeten keresztül ítélik meg a mezőgazdaságot és a kapcsolódó támogatási rendszert, sok esetben globalizáció kritikus vélemények által befolyásolva.

Többek véleménye szerint a csatlakozás óta eltelt időszak nem a magyar agrárium sikereiről szólt. Bár vannak jobb évei és szerencsésebb ágazatai a hazai mezőgazdaságnak, a gazdálkodók és a társadalom egy része inkább kudarcnak éli meg az elmúlt évek folyamatait. Sokan ezekért a kudarcokért és a sikertelenségért a Közös Agrárpolitikát hibáztatják. Azonban ha érzelmektől és előítéletektől mentesen, a tényeket és a számokat vizsgáljuk az elmúlt időszakra vonatkozóan, akkor pont azt láthatjuk, hogy a KAP inkább segítséget nyújtott a mezőgazdaság szereplőinek.
Fontosnak tartottuk tehát, hogy a téma iránt érdeklődést mutató fiatalok előítéletektől mentesen ismerjék meg a Közös Agrárpolitikát, hiszen azzal –még ha nem is tudatosul bennük- nap találkoznak.
E cél elérése érdekében az AGRYA 2011. szeptember 23-24. között egy workshopot szervezett a fiatalok számára Budapesten. A rendezvényen a közösségi szabályozás elismert szakértői a tényeket és az összefüggéseket, valamint a mezőgazdaság és az azt szabályozó Közös Agrárpolitika jövőjét, várható tendenciáit igyekeztek megismertetni a fiatalokkal.
A rendezvényt Czerván György Agrárgazdaságért Felelős Államtitkár nyitotta meg.
A workshop első előadása arra a kérdésre adott választ, hogy a Közös Agrárpolitika miért alapköve az európai integrációnak, és miért van rá szükség a jövőben is. Dr. Papp Gergely előadásában kiemelte, hogy a kiépülő Közös Agrárpolitika fő céljai kezdettől fogva a mezőgazdaság modernizációja, a mezőgazdasági jövedelmek javítása, az agrárpiaci instabilitás kezelése és az élelmiszer-kínálat növelése voltak, a fogyasztók számára méltányos árak mellett.
A második előadó, Dr. Pesti Csaba bemutatta, hogy az EU 2014-2020-ra vonatkozó többéves pénzügyi tervének milyen hatása lesz a KAP-ra, valamint mindez milyen hatással lesz a tagországokra, melyek így három csoportra oszlanak: azokra a tagországokra, ahol az egy hektárra jutó közvetlen támogatás nem éri el az EU-27 átlagának 90%-át, azokra, ahol a támogatás meghaladja az EU átlag 90%-át, de nem éri el a 100%-ot, és azokra, ahol az egy hektárra jutó támogatás meghaladja az EU-27 átlagát.
Majd Dr. Bíró Szabolcs az uniós csatlakozást követő magyar birtokpolitikáról szóló előadása következett, melyet azzal az alapvető igazsággal indított, hogy „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”. Ezért szükséges, hogy a versenyképesség és hatékonyság fokozása mellett a birtokpolitikában legyen hangsúlyos tényező a vidéki életminőség javítását szolgáló környezet- és tájvédelem, valamint a foglalkoztatás, amivel – a mezőgazdasági termelés sokszínűségének megőrzése, a termelők közötti, kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatok erősítése mellett, a társadalmi hasznosságot is figyelembe véve – eredményesebben tárható fel a vidékben rejlő potenciál.
Ezt követően, Dr. Weisz Miklós a KAP által a fiatal gazdálkodóknak nyújtott támogatási lehetőségekről beszélt, hiszen a CAP egyik legnagyobb kihívása, hogy képes lesz-e fiatalítani a vészesen elöregedő európai gazdatársadalmat.
Dr. Juhász Anikó az élelmiszergazdasági termékek minőségét érintő uniós politikák magyarországi hatásáról beszélt. A téma aktualitását a minőségi rendszerek számukban és hatáskörükben megállíthatatlannak tűnő terjedése adta. Az előadás tárgyát az önkéntes szabványok és azokra épülő tanúsítási rendszerek jelentették.
Az innováció és a versenyképesség fokozásáról, a gazdasági szerkezet megszilárdításáról, valamint a CAP ezzel kapcsolatos lehetőségeiről és kihívásairól Dr. Jankuné Kürthy Gyöngyi beszélt. Előadásában bemutatta az innováció és verseny témakörében végzett kiterjedt elméleti és empirikus kutatások alapján felállított modellt, amelyben a piaci verseny és az innováció erőssége közötti kapcsolat fordított U alakú görbével írható le.
Dr. Mikula Lajos a CAP magyarországi végrehajtásáról, azon belül az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokról, azok rendszeréről, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) intézkedéseiről, azok finanszírozásáról, valamint az EU által közvetlenül térített támogatásokról (területalapú támogatások – SAPS, agrárpiaci támogatások) beszélt.
Végül Dr. Hamza Eszter az egyes tagországi álláspontokat foglalta össze a 2013. után várható CAP-pal kapcsolatosan a magyar Agrárgazdasági Kutatóintézet által összegyűjtött tagállami álláspontok alapján, továbbá a tagországok jelenlegi és várható támogatási pozíciója alapján –amire a közvetlen támogatások egy hektárra jutó átlagos összegéből következtethetünk–, mely nagyjából meghatározza az egyes tagállamok KAP jövőjével kapcsolatos véleményét.

A fiataloknak lehetőségük nyílt, hogy a workshop első napján elhangzott elméleti előadásokat, a Közös Agrárpolitikával kapcsolatos véleményüket, kérdéseiket másnap egy kerekasztal beszélgetés keretében megvitathassák. Ehhez a közös eszmecseréhez nyújtott érdekes kiindulópontot, a fiatalok által, a workshopot megelőzően kitöltött elektronikus kérdőív, mely szintén a CAP-pal kapcsolatos –korábbi- véleményüket tükrözte.
Az elméleti eszmecserét hatékonyan egészítette ki a rendezvény következő programpontja, a Vidék Kaland Program értékelése, melyen a Programban résztvett fiatalok, gazdák, V. Németh Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár, valamint a Program iránt érdeklődő fiatalok vettek részt.

Az értékelés keretében kapott feladatokat, élményeket az egyik Kalandor így foglalta össze:
„A workshop második napja újabb kalandokat hozott nekünk a fogadó gazdákkal együtt. Első feladatként, a Kalandorok és a fogadó gazdák párokat alkottak, hogy elmeséljék a jelenlévőknek, hogyan is telt az együtt töltött idő. Az élmények átadásához fel kellett cserélnünk a szerepeket, vagyis nekem kellett átadni egyes szám első személyben az engem fogadó gazda élményeit és fordítva. Mondanom sem kell, hogy nagyon vidám hangulat lett úrrá a csoporton már az első megszólalónál, ugyanis mondandóját gazdaként, Kalandor szerepében, így kezdte: „Amikor megcsapott az istállószag kezdett derengni, hogy hol vagyok. Biztos akarom én ezt? Hajnalban kelni? 5 napig?”. Fordított szerepben a gazdák élményei is sok derűt okoztak a Kalandorok előadásában: „Kicsit tartottam attól, hogy ki fog ide megérkezni.  Amikor megláttam gyenge fizikumát, hirtelen azt gondoltam, bezárom a szobába, nehogy valami baj érje.” A nap további részében szerepcsere nélkül folytattuk a beszélgetést. Az egyik Kalandor arról mesélt, hogy továbbra is nehezen találja helyét a nagyvárosban, amióta visszatért, mert annyira hiányzik neki a vidék nyugalma, illata, a természet közelsége. Én azt gondolom, hogy ez mindannyiunkról elmondható, hiszen egy olyan új világ nyílt meg előttünk a látogatások során, melyről addig csak hallottunk, olvastunk, vagy filmben láthattunk. Ezúttal mi voltunk főszereplői ennek a tér- és időutazásnak, melyért nagyon hálásak vagyunk. Az eredmény pedig magért beszél. Olyan szemlélet- és jellemformálódáson estünk át mindannyian, melynek hatása egy életre végigkísér. Jobban odafigyelünk arra, hogy mit eszünk meg, milyen alapanyagból készítünk ételt. (Azóta tovább tart a főzőcskézésem, mint 20 perc, de egy cseppet sem bánom J.) A kölcsönös – vidékről és városról alkotott – sztereotípiákat eloszlatták az együtt, kemény munkával eltöltött dolgos napok.  Ha a vidéket, vidéken élőket jelenlétünkben pejoratív jelzőkkel illetik, rögtön helyreigazítjuk a téves megítéléseket.
Mindannyiunk nevében állíthatom, hogy a program elérte céljait, sőt, azon is túlmutatott. Segített átlátni és egészségesen megítélni a közeget, ahol élünk. Ahogy az egyik kalandor összefoglalta látogatása élményeit: „Ha nem tudod, miből maradsz ki, nem fog fájni!”
Köszönjük a lehetőséget!”