Majd meglássuk,

Printer-friendly version

a vak is azt mondta. Meg is láttam házigazdáim birtokát, földjeit, gyümölcsöseit a mai nap folyamán (hétfő).  Telefonom korai ébresztését (magamhoz képest) meglepően jól vettem, és már kentem is a szendvicseimet, hogy legyen elemózsiám a nap folyamán.  Benedekéknek a közeli települések határaiban találhatóak földjeik, melyeket ma sorra látogattunk.

Egy jövendő piros ribiszke telepítéshez kiválasztott területen történt ma talajvizsgálat, melybe bekapcsolódtunk. Egy traktorról működtetett markolóval ásták ki a szükséges mélységet, majd az egyes talajszelvényekből vettek mintát a későbbi laboratóriumi vizsgálatokhoz. Közben elugrottunk egy közeli telepre, ahol éppen egy hatalmas tárcsázót szereltek, ami egy hatalmas traktor után volt kötve, amiről azt kell tudni, hogy régen rakétát vagy repülőt vontattak vele, nem emlékszem már melyiket mondta Bori, de mindkettő elég menő.

A tűzpiros Ladával átszeltük a tarlót, és megnéztük hogyan báláznak, szállítják át őket a későbbi felhasználási helyükre, ahol majd a szamócánál fogják takarni a sorközt a szalmával. Bemutatta házigazdám málna-, ribiszke-, szamóca ültetvényüket, megnéztük a meggyest, cigánymeggyest, a szépséges almákkal teli almást, bemutatta hogyan van megoldva a területeik öntözése.
Később visszatértünk a talajmitavételezést végző szakemberhez, és segítettünk neki a levélvizsgálathoz szükséges levelek begyűjtésében a ribiszke ültetvényeken - keresztül-kasul. Majd lassan lejárt a munkaidő, a bálázást végzők is pakolták már cókmókjukat (akikhez következő napon fogok csatlakozni), a gépek is aludni tértek, mi is visszaindultunk a szállásra.
Megettük a fél dinnye felét, aztán a cikázó villámok fénye mellett nyúltam el az ágyon.