Pócsai Károly blogja

Sajnos eljött az utolsó nap folytattuk a hordómosást, majd sor került egy műanyag tartályra is, aminek kb. 1500 liter az űrtartalma. A borok a préselés útán általában ilyen műanyag tartályokba kerülnek majd egyeseket bizonyos idő eltelte után tölgyfa hordókban érlelnek tovább. Most is esedékes volt az egyik tétel átfejtése a tartályból hordókba, amiben mi is segédkeztünk. Tavalyi szüretelésű cabernet sauvignon került a hordókba. Egy korábbi évjáratot már volt szerencsénk megkóstolni ebből a borból, ami már túl volt a tölgyfa hordós érlelésen és mondhatom, megéri a munkát. A fejtés végeztével nem maradhatott el a mosogatás sem, amit Laci félig viccesen a borász munka lényegeként emlegetett.

A negyedik napot a család pincéjében töltöttük, ahol jó hűvös volt a klíma. A pince két ágból áll, amit jó családi szokáshoz híven a korábbi generációk csákánnyal, majd később légkalapáccsal vájtak a domb oldalába. A pince bejárata elé a Sebők család az elmúlt években kemény és állhatatos munkával, Laci bácsi irányításával egy három szintes borházat épített. A falak állnak, de a teljes befejezés még várat magára. Kevés az idő és a dolgos kéz, hogy a gazdaság működtetése mellett az építkezés is gyorsan haladjon, de derűsen és bizakodva mutatták meg nekünk, hogy melyik helyiségnek milyen funkciót álmodtak. A borház legalsó szintje a feldolgozó helyiség benne egy hatalmas préssel és erjesztő kádakkal. A pince falait természetesen ‘nemes penész’ borítja, ami a pince egészséges mikroklímájának megbízható jele. Az egyik ágban korszerű műanyag tartályokban áll a nedű, a másik ágban a családi örökség újabb értékes darabjai, a szépen karbantartott tölgy- és akácfa hordók sorakoznak. A mai feladatunk a fahordók kimosása volt a lerakódott borkő eltávolítása céljából, illetve a megtisztított hordók kénezése, ami főleg a hordókban lakó káros mikroorganizmusok kipusztítását szolgálja.

Másnap egy új területre vittek minket házigazdáink, amit a család az enyészet állapotában vásárolt meg és igyekszik feltámasztani. A tőkék jórésze elpusztult, mivel nem foglalkozott a területtel a korábbi gazdája. Új tőkék telepítésébe fogtak Laciék, ami költséges és lassan megtérülő befektetés, 3-4 évig is eltarthat, amíg termőre fordulnak, addig viszont sok kézimunkát és növényvédő szert kell rájuk fordítani. A feladatunk ezen a napon frissen telepített tőkék kapálása volt, ami az előző napi melegből kiindulva nem ígérkezett könnyű munkának. A kis 30-40 cm magas tőkék környezetét meg kellett tisztítani a gyomnövényektől, amik elhasználják a rendelkezésre álló tápanyagokat. Ezt a munkát a délelőtt folyamán befejeztük, majd az öregebb tőkék kifejlett lombozatát igazítottuk be a tőkék között húzódó dróthuzalok közé. Elégedetten szemléltük munkánk eredményét, a tőkék szép rendben álltak.

Kedvesemmel, Rózsával indultunk el Sebők Lászlóhoz Egerbe, hogy megismerkedjünk egy szőlészet-borászat mindennapjaival. Az első nap főleg ismerkedéssel telt, megérkezésünket követően Laci szülei, Laci bácsi és Joli néni fogadtak minket és meséltek nekünk arról, hogy mindkettejük családja több generációra visszamenőleg foglalkozott szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, ahogy a környéken sokan. A történelem viszontagságait követően sikerült a család földterületeinek egy részét visszaszerezni, illetve a területeket bővíteni. Jelenleg kb. 15 hektárt művel meg a család. Közben megérkezett Laci is, aki elmondta, hogy főállásban más tevékenységet folytat és feleségével három gyermeket nevelnek. A gazdaság egyik központja Laci bácsiék háza, ahol a hét további részében mi is laktunk. Itt került kialakításra egy palackozó helyiség és egy tároló pince.