Hegedűs Bite Eszter blogja

Kalandozások kora – egyszer minden véget ér

Az utolsó nap valahogy nem ment olyan jól a kelés. Szomorú voltam és elcsigázott a gondolat, hogy egy pár óra és magam mögött hagyom a gazdaságot, ami egy hétig az otthonomul szolgált.

A talfájai gladiátoriskola

A mai nap első fele a média bűvkörében telt. Reggel megérkeztek a Szabad Föld munkatársai akikről kiderült, hogy egész nap velünk maradnak, és még a munkába is besegítenek, annak érdekében, hogy teljesebb képet tudjanak adni magáról a Vidék Kaland programról és arról, hogy nekünk hogyan sikerült beilleszkednünk, már persze ha sikerült egyáltalán.

Mindenki amihez ért…

Ma meglátogatott minket az első stáb, akik tudósítanak majd a kalandunkról, ezért a délelőtt első része azzal telt, hogy bemutattuk nekik eddig mit és hogyan is csináltunk a gazdaságban. Ettetünk csirkét, bocit, lapátoltunk tritikálét és persze interjút is adtunk.

Olyan mint a búza, de nem búza.

A  mai nap sajnos rossz hírre ébredtünk, éjjel elpusztult két boci. Bizony szörnyű tragédia ez, pláne amikor semmi nem utal betegségre vagy ésszerű okokra. Megtapasztalhattuk mennyire igaz, hogy a mezőgazdász mindig kiszolgáltatott helyzetben van. Az állatállomány elhullása, vagy a termény elszáradása óriási gondot okoz, az időjárás nem befolyásolható és sajnos néha a különböző járványok sem egykönnyen szoríthatók vissza.

A csirke is csak “ember” vagy nem??

Egy teljes örömmel és izgatottsággal telt hónap után végre megérkeztünk Hegedűs Zsolt tanyájára Kecskemét mellé. Zsolt az állomáson várta lelkes párosunkat és egy gyors kecskeméti városnézés (azért mégiscsak lássuk a várost is felkiáltással) után máris vettük utunkat a Kecskemét-Talfáján levő Hegedűs-portára.


A hosszú bekötőúton zötyögve már messziről látszott a “CSIRKE, 800m--> “ felirat, tehát kétséget kizáróan jó helyen járunk. Az első este, kellemes, amolyan ismerkedős este volt. Megnéztük Öcsit a lovat, Mukit a bikát (akiről később majd még bővebben) mindezt persze Mázlival a hűséges drótszőrű magyar vizslával a nyomunkban. Bogáncs a kis keverék már sokkal bölcsebb és nem rohangál feleslegesen holmi városi vendégek után. :)

Az állatok mellett természetesen megnéztük a gépparkot is, jó lesz majd tudni mégis mivel és miért megyünk ki a földekre a későbbiekben. Egy gyors vacsora után nyugovóra tértünk, hiszen korán, már reggel 7-kor várt minket a munka.