A szerdai napom nem túl korán kezdődött, de annál izgalmasabb volt. Természetesen ismét kihajtottuk a birkákat és elláttuk őket, de a mai napra körmölés volt a fő feladat.
Megmutatták, hogyan kell szakszerűen levadászni a birkát, leültetni és körmölni, majd az egyedi receptúra szerint készült krémmel kellett bekenni a birkák körmét.
Ez a reggel nem indult olyan korán, mivel véleményem szerint a csúcson kell abbahgyani, ezért én fel is hagytam a reggel 4 órai keléssel. A reggeli teendők után megijedtem, hogy halálra fogom unni magamat, de akkor jött Bandi és eloszlatta eme gondolataimat.
Reggel 4 óra, csörög az óra, hmm, szép napnak nézünk elébe. Bár számomra nem szokatlan a korai kelés, de azért ez még engem is szíven ütött egy kicsit. Nah de gyors szemdörzsölés és már indulhat is a nap. Mosakodás után lopózkodom ki a szobából és lám mit látok, hát a juhászok még alszanak: D Szerintem ez a ritka pillanatok egyike volt, amikor én keltem előbb.
Becsomagolva, jeggyel a kezembe elindultam a Nagy kalandra. A vonaton pokoli hőség, tehát az alaphangulat adott, de a pesti közlekedés és az eljutás egyik pályaudvarról a másikra máris felejthettelenné tette a kaland kezdetét.
