Vass Norbert blogja

Zöld-csíkos medicinlabdákkal álmodom

0. nap

Szolnokig esett. Onnan viszont bárányfelhőkkel csipkézett ég alatt utaztam a dinnyeföldek és marhakarámok felé. Egészen Lőkösházáig. Szelíd dinnyeszedő kívánhat-e többet? Hogy a Lőkösháza-Kunágota transzfert hasznosan töltsem, a logisztikailag legideálisabb lokált, a Bakter sörözőt választottam, szerencsés Békésbe érkezésemet hogy elégedett kisfröccsel nyugtázzam. Ahogy közeledni láttam a barnás Ikarust, mely majd Kunágotáig repít, felhajtottam az utolsó kortyot, istenhozzádot mondtam a pultba és vadiúj gumicsizmám számára is méltó kilátást biztosítva, elhelyezkedtem a gyéren szállító járaton. Közelemben ülő útitársammal megosztottam a tervem: dinnyeszedés Süli Ernőéknél és szarvasmarha-tapasztalatok a Kása-farmon. Megnyugtatott, jó kezekbe kerülök. Rendezett, tiszta, geometrikus falvakon robogtunk át, mintha csak vonalzóval mérték volna a derékszögeket. Vendéglátóm a végállomásnál várt rám, és dombegyházi szállásomig szállított. Álmomban sem gondoltam, hogy egyedül fogok lakni egy egész panziót, pedig pontosan ez történt. Kása Karolina ugyanis, a Kása-farm ifjú tulajdonosnője egy vendégházat is üzemeltet, ahol számomra a Kaland alatt szállást is biztosított. Sej élet, dinnyész élet…